A bormustra három évvel ezelőtti életre hívásának gondolatát az a helytörténeti kutatásunkkal igazolt tény adta, hogy Sóstóhegy (anno: Sóstó-Szőlőtelep) az 1890-es években történő megszületése az itteni szőlő és borkultúra létrejöttéhez kapcsolódott, és a két világháború közötti időszakban fénykorát élve vármegyei, illetve országos hírnévre tettek szert az itt termelt szőlőkből készített borok.
A második világháború utáni évtizedekben mindez elfeledtetésre ítéltetett, ezért hagyományőrző civil egyesületként nem hagyhattuk, hogy egy elismerésre méltó múlttal rendelkező településrész kezdeti története a feledés homályában merüljön el.
A két világháború közötti szőlész-borász aranykor történéseit reflektorfénybe állítva próbálunk növekvő kedvet csinálni a helyi borászkodáshoz. A bormustránk életre hívásával igyekeztünk igazolni azt, hogy Sóstóhegyen továbbra is megmaradtak azok a „gyökerek”, melybe kapaszkodva napjainkban is van lehetőségünk a minőségi borászkodásra.
A környezetünk hobbiborászai idén február 21-én hozhatták el a gondosan kezelt boraikat. A bemutatásra került minták száma 15 darab volt. Bormustránk nyilvános eseményként került meghirdetésre, így bárki nevezhette a borát, de a későbbiekben is nagyon számítunk az újabbak csatlakozására.
A háromtagú zsűri nemzetközileg is alkalmazott 100 pontos bírálati rendszerben végezte a minősítő munkáját. A borminták sorszámozott üvegekben kerültek a zsűri asztalára, így az anonimitás teljes mértékben biztosított volt.
A bírálati lapon szereplő pontok összesítése után 7 arany, 3 ezüst, és 5 bronz minősítésű bor került elismerésre. Nagy-arany minősítésű bor az idén nem került bemutatásra.
Kapcsolódó anyagok:
⇒ További fényképek itt tekinthetők meg
⇒ A szőlész - borász múltunkkal kapcsolatos helytörténeti kutatásaink anyaga
⇒ Még több helytörténet: Bor és szőlő kiállítás / Borászati Lapokban rólunk írták / Prominens személyiségeink
