Sóstóhegy első neve Sóstó-Szőlőtelep volt, és közigazgatásilag részben Pazonyhoz, részben Kótajhoz tartozott. A Sóstó-Szőlőtelep név is utal arra, hogy kezdetben az itt élő emberek munkássága kizárólag a szőlő és borkultúra meghonosításával és működtetésével függött össze. A kezdő lépéseket kényszer vezérelte, mert a település létrejötte a filoxéra-vész országos megjelenésével hozható összefüggésbe.
“A filoxéravész Európában Franciaországból indult ki és a többi országban is elterjedt a szőlővessző-kereskedelem útján. Azonban a vizsgálatok kiderítették, hogy a filoxéra vagy más néven szőlőtetű amerikai eredetű. Európában először Angliában, üvegházban nevelt szőlőn észlelte Westwood, aki Peritymbia Vitisana-nak nevezte el. A gyökértetvek a szőlő gyökerét támadták meg, s száraz talajon a szőlőt 3—4 év alatt, jobb minőségű talajon 7—8 év alatt tették tönkre. Franciaországban a pusztulás 1862-ben kezdődött meg, Magyarországon 1875-ben jelentették először, hogy a pancsovai szőlők 70 holdon filoxérával fertőzöttek.” (1)
Az 1800-as évek utolsó negyedében Tokaj-Hegyalján a filoxéravész szinte teljesen kipusztította az ottani szőlőültetvényeket. A szőlészetben elismert szaktekintélyek ekkor javasolták a homoktalajba való telepítést, mert sikeres próbálkozásokkal bizonyították be, hogy a filoxéra kártevője, a gyökértetű laza homokban nem talál életlehetőséget.
A Szabolcs vármegyei szőlőtelepítéssel kapcsolatos elsők közötti híradását a “Nyírvidék” 1892. márciusában megjelent lapszámában olvashattuk “Állami szőlőtelep a vármegyében” címmel:
“Kosinszky Viktor, a tarczali vinczellér-képző intézet igazgatója, a földmívelésügyi miniszter megbízásából a vármegye több, szőlőtelepítésre alkalmas homokterületekkel rendelkező községben alkudozásokat folytat, e területeknek az állam részére való megvásárlása czéljából. Mint értesülünk, a földmívelésügyi miniszter 1000—1500 holdnyi területen akar Szabolcsvármegyében minta-szőlőtelepeket létesíteni s e szándékát akként fogja foganatosítani, hogy a Hegyaljának, a filloxera pusztításai által munka és kenyér nélkül maradt népét ide telepíti, mint ahoz értő szőlőmunkásokat.” (2)
Időbeni sorrendet követve, logikai láncba fűztük a korabeli újságokban talált azon információkat, melyek Sóstóhegy (anno Sóstó-Szőlőtelep) létrejöttéhez elvezetnek:
- 1891. december 8. Zemplénvármegyei közgazdasági bizottság szőlőtelepítési szakosztálya értekezletet tartott Perbenyiken, ahol a “földmivelésügyi m. kir. minisztériumhoz egy felterjesztés intézése határoztatott el” Tokaj-Hegyalja megmentése érdekében. (4) A felterjesztésben szakmai javaslatokat sorolnak fel, benne többek között a homoki szőlőtelepek kormány általi létrehozásának szükségessége is szerepel.
- 1893. november 26. A filloxéra-ügy tárgyalása a képviselőházban. “Bernáth Béla a mádi kerület képviselője hozta szóba a filloxera-kérdést, annak a nézetének adván kifejezést, hogy a kormány a filloxera-vész által tönkre tett szőlők reorganizácziójáról s az elszegényedett lakosságnak a megélhetéséről még mindig nem gondoskodik eléggé… Végül kéri a minisztert, hogy az eddiginél kedvezőbb feltételek mellett adja ki a Tokaj-Hegyaljai lakosoknak a Sóstó környékén levő homokterületet, mert az ottani lakosság oly szegény, hogy azok a mostani feltételek mellett nem boldogulhatnak.” (5)
- 1894. február 11. Tokaj-Hegyalja újbóli betelepítése.
“Zemplén-vármegye állandó közgazdasági bizottsága gr. Majláth József elnöklete alatt f. é. január hó 8-án tartott üléséből a tokaj-hegyaljai borvidék rekonstruálása érdekében a földmívelésügy minisztériumhoz egy terjedelmes emlékiratot terjesztett föl, amelyben javaslatai súlypontját arra kívánják helyezni, hogy az összes intézkedések és mozgalmak a bortermelés újbóli lábraállítása felé irányuljanak. Erre az első lépés volt a földmívelésügyi miniszter részéről a vidéki kísérleti mintatelepek létesítése és beállitása… végre a nyíregyháza-sóstói homoki telepítés megkezdése.”
- 1894. június 17. A budapesti felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam hallgatóinak tanulmányi kirándulása Tokaj-Hegyalja és környékén.
A sóstóhegyi szőlő- és borkultúra életre hívásáról, tehát a kezdeti lépésekről a leghitelesebben, és egyben szakmailag legrészletesebben a Borászati Lapok 1894. októberi lapszámában olvashatunk.
Tóth Károly tudósító írásában “A felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam” által szervezett tanulmányi kirándulásról ekkor jelent meg egy részletes szakmai beszámoló, melyben leírja, hogy a tanulmányi útjuk második állomása Nyíregyháza volt.…… másnap pedig Sóstó állami szőlőtelepet és az ottani tokaj-hegyaljai telepitvényesek és az állami telepen levő gyökereztető oltványiskolát tekintették meg.” (7)
“Itt megtekintettük az állam kezelése alatt álló homokszőlőtelepítvényt, melynek czélja az, hogy Tokaj-Hegyalja tönkrement szegény szőlőbirtokosainak keresetforrást nyisson. A szőlőtelepítés Kosinsky Viktor igazgató vezetése mellett indult meg a Nyíregyházához közel fekvő Pazony község határához tartozó birtokrészleteken. Az egész terület 284 kat. hold, a melyből 49 hold lapályos, néhol szikes és televényes; ez gazdasági czélokra adatott át Petrovits József mádi birtokosnak. Az immúnis homokterületekből eddig 101 kat. hold osztatott ki hegyaljai szőlőbirtokosoknak, melyből 92 hold be is lett ültetve. (3. ábra.)
Telepes csakis hegyaljai szőlőbirtokos lehet, egy telepes 1—10 kat. holdig telepithet; egy kat. hold földnek az ára 165 frt, mely összeget a telepes a telepités kezdetétől számított 20 év alatt 15 egyenlő részletben tartozik törleszteni, a törlesztés azonban csak a telepítés hatodik évében, — midőn már szőlőtermést hoz — kezdődik meg. Kötelezve van a telepes a fölvett területet 4 részben 4 év alatt betelepíteni, a talajt 70 cméter mélyen forgatni s csak az állami kiküldött által meghatározott szőlőfajokat ültetni és az ültetést 1 méteres sor-és tőketávolság mellett négyes kötés szerint végezni. Az időszaki munkálatok minként leendő végzését a tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatósága határozza meg.
A különféle munkálatok demonstrálása czéljából az állam egy 5000 -öl kiterjedésű mintatelepet tart fen, melyben 12 faj bor és csemegeszőlőt termel, kiválasztva azon fajokat, melyek eddig a homokon, mint legjobbak ismertettek el, u. m. Olasz rizling, Ezerjó, Kövidinka, Szerémi zöld, Zierfandi, Zöld és Piros Veltelini, Piros tramini és Zöld sylváni borfajokat, fehér és piros Chasselas csemegefajokat. A telepesek legnagyobb mennyiségben az Ezerjót, Olasz rizlinget és Kövidinkát ültetik, azután a Chasselas fajokat.
A telepen ideiglenesen amerikai vessző gyökereztető- és oltványiskola is van berendezve, melybe az idei év tavaszán 1 millió különféle amerikai szőlővessző lett gyökereztetés végett kiültetve, azonkívül az ideiglenesen készült oltóházban 100.000 db oltvány lett előállítva a Richter-féle eljárás szerint.
A talaja ezen telepeknek általán kedvezőnek mondható. A kvarcztartalom 75— 85% között váltakozik; van vörös-, sárga-és szürkehomok, néhol az altalaj vörös, a feltalaj szürke vagy megfordítva, néhol pedig a szürkehomok részen egyes vörös foltok találhatók.
A sokoldalú munkálatok közvetlen vezetése Vörös Rafael állami szőlőtelep kezelőre van bízva, ki egyúttal a telepeseknek a szükséges utasításokat megadja és felügyel a munkálatok pontos végzésére…Valóban mondhatom, nagyon sok alkalom kínálkozott ezen kirándulás alkalmával szakismeretek szerzésére, amennyiben a tettek mezején működő kitűnőségekkel érintkezhettünk s az ő munkálkodásaikat gyakorlatban is megismerhettük...” (3)
_______________________
Idézet források:
(1) Szabó Sarolta (1985). A Nyírség szőlőkultúrájáról. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1985/1. szám.
(2) Állami szőlőtelep a Nyírvidéken. (1892. március 20). Nyírvidék.
(3) Tanulmányi kirándulás. (1894. október 7). Borászati Lapok, 485-486.oldal
(4) A Tokaj-Hegyalja megmentése (1892. január 2) Borászati Lapok, 1. oldal (Gróf Majláth József levele)
(5) A filloxera-ügy tárgyalása a képviselőházban. (1893. november 26.) Borászati lapok 505. oldal
(6) Tokaj-Hegyalja újbóli betelepítése. (1894. február 11.) Borászati Lapok címoldal
(7) A budapesti felsőbb szölö- és borgazdasági tanfolyam hallgatóinak tanulmányi kirándulása a Tokaj-Hegyaljára. (1894. június 17.) Borászati Lapok címoldal
Kapcsolódó kortörténeti dokumentumok:
