Sóstó-Sóstóhegy két világháború közötti történetében Radó Gyula sokak által elismert személyiség volt. Göröngyös életútjának históriáját legjobban az egyesületi tagtársunk, Komiszár Dénes helytörténész "Kelet-Magyarország"-ban megjelent "Sóstóhegyi történetek" című cikksorozatából ismerhetjük meg:
Mottó: „Ami a Krúdy Vígadó történetének lapjairól hiányzik… Egy nagyszerű, látványos siker, amely rövidre sikeredett. "
A sóstóhegyi Radó kastély 2009-es állapotában. (Fotó: Leviczky Mihály)
Erdei Radó Gyula Nyírábrányban született 1880-ban, felesége, Bader Erzsébet Mária (Elza) Sóstóhegyen volt földbirtokos. Szép kastélyuk és szőlőbirtokuk Sóstóhegy Sártelep részén volt. Bár az épület még áll a Csillagfény utcában, de sürgős felújításra szorulna, hogy megmeneküljön a pusztulástól.
Radó Gyula neve fogalom volt a régi Nyíregyházán, kiváltképp Sóstón. Szorgalmas, törekvő, dolgos ember volt. Az első világháború és a román megszállás eredményeképpen 1919-re a Pazár István tervei alapján, 1911-ben felépült sóstói szálloda és étterem jövője bizonytalanná vált.
A város mentőövet dobott: a bérbeadáshoz versenytárgyalást írtak ki. Az ajánlatok közül Radóé volt a legkecsegtetőbb, hiszen „szakember és anyagi garanciát is nyújt. Az ellenőrzést a város úgy fogja gyakorolni, hogy Radó mellé egy könyvelőnőt és bizalmi férfit állít, akik együttesen végzik majd az ellenőrzés munkáját.” Hosszas tárgyalássorozat után, 1920 februárban hirdettek eredményt: 14 ezer koronáért, hat helyett három évre neki adták bérbe az épületet.
A három év lejára után, 1923 február elején immár hat évre, évenként 100 mázsa búzáért vette bérbe, úgy, hogy a harmadik év után a város egy évre felmondhatta a bérletet.
1924-ben „Egy vendéglős, aki haragszik, ha költekezni akarnak nála” címmel hatásvadász cikk jelent meg róla a Nyírvidékben egy későn érkezett, sértődött társaság tollából, amire a sajtó útján volt kénytelen reflektálni, egyben megcsillantotta sziporkázó humorát és írói tehetségét is: „Walter Géza, írónevén ugrifüles Bonta, Kínrímeit jómagamról koszorúba fonta. Válaszolom éppen ezért a „Nyírvidék” Bontájának: Söpörje el a szemetjét saját maga portájának. Verselése nekem úgyis cini-cene, macskazene; S én is azt mondom, amit ő: Törődjön vele a fene.”
1926 májusában már arról számolt be a helyi napilap, hogy száz fővárosi tisztviselő jött nyaralni a Sóstóra, és ez elsősorban Radó Gyula nívós vendéglőjének szólt.
Ekkortájt már népszerű volt a hurka-kolbász- és a disznótoros-est Sóstón, kiegészülve a túrós csuszával, mindenkinek megfizethető áron. A talpalávalót pedig Müller József közkedvelt cigányprímás zenekara szolgáltatta.
A fürdőszezon kezdetével pedig „Sóstón, ahol az utóbbi időben a világfürdőkben divatossá vált vacsora utáni tánc honosodott meg. Családok kimennek megvacsorázni, s utána táncra perdülnek a teraszon, rossz idő esetén a szalonban. Kell ennél nagyszerűbb szórakozás? Ugye nem! Gyerünk hát minél gyakrabban a Sóstóra.” – reklámozta a Nyírvidék.
1927-től a zenekarhoz egy remek dalköltő csatlakozott: Müller István, a kitűnő prímás öccse, aki több mély érzésű műdal ihletett szerzője volt.
A 2 pengő 50 filléres finom halpaprikás, és az utolérhetetlenül ízletes túrós csusza „névjegyévé” vált: „felmehetek Radó Gyula híres teraszára, hallgathatom Müller József ihletett muzsikáját, Müller István dalszerző nótáit, (amelyekben a magyar lélek bús panasza szól) láthatom Kállayt a főpincért, aki az Erdélyi borozóban Molnár Ferenccel társalgott hajnalonként, mint piccoló, majd mint kiforrott, beérkezett főúr, az Astoriában, Royalban, Lipótvárosi Kaszinóban szolgált és még sok földöntúli gyönyörűség élvezője lehetek a Sóstói vendéglő romantikus teraszán. (…) Este 8 órakor már mintegy 80-an ültek a teraszon templomi csendben. Miért hallgattak olyan áhítattal az emberek? (Nyíregyháza igazán számottevőit láttam együtt). Azt tették, amire a 2 pengő 50 filléres jegy csodálatos bőkezűséggel feljogosította őket; harcsa, ponty és kecsegéből főtt paprikást fogyasztottak olyan mély csendben, amilyent csak a templomokban tapasztalhatunk. (…)” – számolt be egy elégedett vendég.
Rímekbe faragták a sok finomságot: „Búcsú a kecsegétől. Radó Gyula kecsegéi / Mantu (Aladár) zenekara mellett / Elfogytanak mind egy szálig / Úgy, hogy újra fogni kellett. / Tudja a Manó, ki ette / Azt a tengernyi sok halat, / Annyi biztos, soha nem volt / Ily jóízű búcsú falat.” Írta Puch neve alatt a Nyírvidék 1927. szeptember 4-i száma.
1929 februárjában a nyomorenyhítés keretében 20 kg kenyeret ajánlott fel a rászorulóknak.
Ez már azonban a hattyúdal volt. A nagy gazdasági világválság összeroppantotta a vállalkozást, sokak bánatára. A Nyírvidék 1930. május 13-án közölte: „Megszűnt iparok: (…) Radó Gyula vendéglő és szálloda.”, majd pedig az 1931. március 7-i értesítés: „a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület végrehajtatónak Radó Gyula és neje Bader Elza végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében (…) elrendeli a végrehajtási árverést (…) behajtás végett, a nyíregyházi kir. járásbíróság területén levő Nyírpazony községben fekvő s a nyírpazonyi 482. számú telekkönyvi betétben (…) a Nagyerdő dűlőben fekvő Radó Gyula és neje Bader Elsa nevén álló 2 hold 63 négyszögöl területű szántóra 2000 pengő kikiáltási árban.”
Tudósítás 1936-ból: „Ősember leletére bukkantak a Sóstón. (…) A Sóstóhegyen van egy érdekes földdarab, Sártelep a neve, valamikor betyárok rejtekhelye volt. Itt egy dombos részen, Radó Gyula birtokán a munkások ásója edénytöredékeket, csontokat vetett felszínre. A leletre figyelmes lett Ladvenszky Magda tanítónő, aki analfabéta oktatásul van ott megbízva és a fontos archeológiai leleteket behozta a nyíregyházi Jósa Múzeumba. Kiss Lajos igazgató átvette a becses dokumentumokat, amelyek közül különösen egy 40 cm magas edény keltette fel érdeklődését. A lelet az ősember nyomairól tesz vallomást.”
A sorsával nagy nehezen megbékélő Radó Gyula 1944. május 17-én, életének 65. évében a halotti szentségek felvétele után elhunyt. Török Dezső római katolikus plébános temette nagy papi segédlettel a Morgó-temető haranglábától. Özvegyét, Bader Elzát deportálták a holokauszt alatt, aki nem élte túl a haláltábort.
Remélhetőleg nemcsak az egykor szebb napokat megélt Krúdy Vigadó fog hamarosan feltámadni, hanem az elfeledett Radó Gyula is kap egy emléktáblát Sóstón, amelyért olyan sokat tett…
- Nyírvidék
- Nyírvidék (40. évfolyam, 1919-04-03 / 75. szám)
"A Sóstó fürdő városi kezelésben
Tehenészetet, sertéshizlaldát konyhakertészetet létesítenek a Sóstón
A Sóstó gyógyfürdő bérbeadásával foglalkozott tegnap délután a városi biztosi tanács. A Sóstó fürdő bérbevételére három pályázat érkezett be, de ezek közül csak egy jöhet számításba, amennyiben a másik két ajánlattevő részben nem szakember, részben pedig személyük nem nyújt kellő garanciát a Sóstó fürdő megfelelő vezetésére.
Ma az a helyzet, hogy az ország legtöbb fürdője idegen csapatok megszállása alatt áll, nagyon kevés az országban a gyógyfürdő, a Sóstó fürdőt pedig kellő vezetéssel egy szakember olyan nivóra tudná hozni, hogy az idegenek is eljönnének a Sóstóra nyaralni.
A Sóstó fürdő bérbeadásánál az az egyetlen szempont vezeti a városbiztosi tanácsot, hogy a fürdő végre olyan kezezekbe kerüljön, mint amilyent az érdemel. A Sóstó fürdő igen szép fekvésü, vize elismert gyógyhatású és hogy eddig nem a híres fürdők közzé tartozik a mindenkori bérlők hanyagságának köszönhető.
A tegnapi értekezleten a polgári biztosok ugy határoztak, hogy az idén nem adják bérbe a Sóstót, hanem városi kezelésbe veszik és a fürdő élére üzletvezetőt állítanak. A Sóstó fürdő föivirágoztatására a városi biztosok elhatározták a fürdő teiepen tehenészetet, sertésthizlaldát, konyhakertészetet és apró marhatenyésztést létesítenek.
Ezeknek az üzemeknek a felállítása a Sóstó fürdőre nézve óriási előnnyel birna, mert sokkal olcsóbban jutna a közönség a Sóstón étkezéshez, a városnak pedig a mainál sokkal több hasznot hozna a fürdő.
Az üzletvezető személyében eddig még nem történt végleges megállapodás, de minden valószínűség szerint Radó Gyula lesz a Sóstó fürdő üzletvezetője, aki szakember és anyagi garanciát is nyujt Az ellenőrzést a város ugy fogja gyakorolni hogy Radó mellé egy könyvelőnőt és bizalmi férfit állit, akik együttesen végzik majd az ellenőrzés munkáját
A Sóstó fürdő ügyét a ma délután megíratott tanácsülésen fogják véglegesen elintézni."
- Nyírvidék
- Nyírvidék (44. évfolyam, 1923-02-08 / 30. szám)
"A város tulajdonában levő Sóstófürdő vendéglője és a Korona szálló és vendéglő bérlete ügyében csak részben történt meg a döntés. A Sóstó-fürdőre vonatkozólag a város képviselőtestülete megállapította, hogy a versenytárgyalás eredménye meghiusult, a beérkező ajánlatokat nem vehette reálisaknak a város. — Így szabadkézből adta bérbe a város a Sóstó vendéglőt és pedig az eddigi bérlőnek, Radó Gyulának hat évre, évenként 100 mázsa búzáért, ugy, hogy a harmadik év után a város egy évre felmondhatja a bérletet."
- Nyírvidék
- Nyírvidék (46. évfolyam, 1925-05-21 / 114. szám)
— "A Sóstó reneszánsza. A Sóstón uj élet indult meg. A közönség tegnap sűrű rajokban szállt ki a villamosokból és ellepte az erdő gondosan felépített uj utait. A sétálókon felállított uj padok kellemes hívogatók. A vendéglő uj színben pompázik. Az éttermet Radó Gyula ízlése festette ki gyönyörűen. Radó vendéglős a szálloda és étterem berendezkedését teljesen uj alapokra fektette, ugy, hogy a közönség az első percben észrevette, hogy a Sóstón feltűnően olcsót és jót kap. Radó már most egész sor banketre kapott megbízást.
- Nyírvidék
- Nyírvidék (48. évfolyam, 1927-08-26 / 192. szám)
— "Szép a Sóstó őszi képe, felejthetetlenek most az alkonyati séták a virágos uj parkban. Péntek esténként különösen eleven a Sóstó Radó Gyula érdeme ,hogy a hétnek ezen a napján olyan lendület van a sóstóiak életében. Ő honosította meg a pénteki halpaprikások rendszerét. Holnap, pénteken újra nagyszabású halest lesz a Radó-vendéglőben s már most sokan elhatározták, hogy részt vesznek a kitűnő és olcsó halvacsorán."
- Nyírvidék
- Nyírvidék (48. évfolyam, 1927-09-02 / 198. szám)
"Három régi halász érkezett a Tisza partjáról a Sóstóra, hogy elkészítsék a péntek esti utolsó halvacsora pompás menüjét.
Záróra meghosszabbítás és külön vonat biztosítja holnap este a sóstói nagy búcsú halvacsora sikerét. — Másfélmázsa halat szállítanak holnap reggel Radó Gyula konyhájára.
Minden jót utolér az elmúlás: az idei szép nyár is bucsut üzen. Bucsu, impozáns, ünnepélyes bucsuösszejövetel lesz az idei nyáron olyan kedvvel látogatott Sóstón, Radó Gyula vendéglőjében is. A péntek esti felejthetetlen halvacsorák utolsója, a nagyszabású búcsúvacsora zajlik le holnap, pénteken este a vendéglő terraszán, kedvezőtlen idő esetén a gondosan, ízlésesen felterített belső termekben. Radó Gyula elhatározta, hogy ezt a bucsuhalestet ünnepivé teszi és nem lesz egyetlen vendégte sem, akinek kedvét el ne találni a fényes menüvel váró halvacsorán. Mindenekelőtt különös gonddal és szakértelemmel válogatják össze a vacsorának való halakat.
Másfél mázsa kiváló hal érkezik reggel a Sóstóra s már megérkezett az a három híres régi halász, akik mesterei a halászlé készítésének, a kecsege roston, nyárson vagy vajjal való elkészítésének. Hagyományos tiszai eljárással készülnek a fejedelmi fogások, amelyekből ki-ki válogathat ízlése szerint abban a megnyugtató hangulatban, hogy rendkívülit, kitűnőt és hozzá olcsót fogyaszt. A sajátos halkészítmények mellé a vendéglő cukrásza remekbe készült édes süteményekkel kedveskedik a búcsúvacsora vendégeinek, de különös gonddal készül a turóscsusza is.
Radó Gyula vendéglős meghatottan beszél arról a kedvező fogadtatásról, amellyel az ő halestjeit részesítették s elhatározta, hogy a holnapesti halvacsorát ünnepivé, felejthetetlenné fogja tenni.
Jöhet a felhőszakadás, bármi, a búcsúvacsora meglesz, bent a belső termekben és
az impozáns bucsuest alkalmával záróra meghosszabbítás lesz a Sóstón s a később hazatérőket különvonat viszi be.
Akik csak egyszer is voltak a sóstói halvacsorán, mind megjelennek a bucsuestén is, de eljönnek az utolsó alkalomra, akik még nem vettek részt a pompás halestén. Igy nagyszabású összejövetel lesz pénteken a Sóstón, ahol megjelennek a város és a környék notabilitásai is."
- Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap
- Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap (12. évfolyam, 1944-05-19 / 112. szám)
— "Halálozás. Radó Gyula folyó hó 17-án este 6 órakor életének 65., boldog házasságának 37. évében a halotti szentségek felvétele után elhúnyt. Radó Gyula a Sóstóhegyen gazdálkodott. Egyidőben ő volt a bérlője a sóstói szállodának és vendéglőnek, amelynek rendkívül forgalma volt akkor. Szorgalmas, törekvő, dolgos ember volt. Temetése ma, 19-én délután volt a Sóstóhegyen lévő gyászháznál a róm. kát. egyház szertartása szerint. A beszentelése után Nyíregyházán, az Északi-temető haranglábától kísérik a gyászolók örök nyugalomra Radó Gyulát."
A Krúdy Vigadó 2006. évben készített fényképen (Fotó: Leviczky Mihály)
Kapcsolódó anyagok:
⇒ Sóstóhegyi történetek (4) (Komiszár Dénes Kelet-Magyarországban megjelent írása)
