Ebben az esztendőben ünnepli harmincadik születésnapját a Szentegyházi Gyermekfilharmónikusok európai hírű közössége. Csodálatos munkájukhoz és elért eredményeikhez szívből gratulálunk!

Nagy megtiszteltetés volt számunkra az, hogy a „Magyar Örökség-díjas” vezetőjük, Haáz Sándor tanár úr, - és lelkes segítőinek meghívására egyesületünk is részt vehetett a felejthetetlen jubileumi rendezvénysorozaton. Szentegyházi ünnepi események több napos időszakot fogtak át: - csütörtöki napon kezdődtek, és vasárnap késő estéjén értek véget.
A péntek esti gálaműsoruk kezdetére értünk hozzájuk, mely csodálatos összefoglalója volt a 30 éves „filis” történetnek. Az egymást követő korosztályok fellépésével képzeletbeli időutazást tehettünk a „Fili” három évtizedes történelmében.

A gálaest meghatóan szép epizódja volt az, amikor a folytonosság jegyében a régiek „filis” zászlójukat átadták a következő nemzedék ifjú képviselőinek.

Az „időutazásunk” szívet szorongató részeként égő gyertyák emlékeztettek bennünket az örökre eltávozott filisekről.

Az est további programja fáklyás felvonulással és utcabállal folytatódott.






Székely ősök hagyományos életviteli eszközeinek megőrzésére gondosan ügyelve, ennek a falusi portának csűrjében kapott helyet a „Csűrka-land” elnevezésű kalandparkjuk, melyet a gyerekek legnagyobb örömmel vettek birtokukba.

A "Filiház" udvarán rövid műsorral mutatkozott be a szárnyukat frissen próbálgató kisfúvósokból álló ifizenekar. A fiatalok előadását látva, elgondolkodhattunk azon, lám milyen kisugárzása is lehet a Gyermekfilharmónia által megteremtett közösségnek!

Szombat esti programként hangversenyre voltunk hivatalosak a Művelődési Házba. Sepsiszentgyörgyből az Eufónia Ifjúsági Kórus-, és Bukarestből a Lyceum Consort régizene együttes műsorát élvezhettük. Utánuk következtek az ózdi „Vadszilvák” gyermektánccsoport tagjai, akik fergeteges tánc-csokorral hódították meg nekünk, nézőknek a szívét.

Ami a színpadi program után következett, az bizonyára emlékeinkben a Szentegyházán töltött felejthetetlen órák sorát fogja gazdagítani. Ugyanis a Múzeum Szálló éttermében közös nótázásra gyűltünk össze. Sokunk számára volt szívet-lelket melengető érzés együtt énekelni- és szép muzsikát hallgatni a „filisek” legszebb hangú gyerekeinek és Haáz Sándor tanár úr közreműködésével.

Számunkra ez a csodálatos est egyben búcsúest is volt. Legnagyobb sajnálatunkra a hétköznapi élet mást írt elő számunkra, így már nem tudtunk résztvenni a vasárnapi zárónap eseményein. Szomorúan bíztatgattuk is egymást: „messze van a messze”, mennünk kell, mert hétfő reggel is „ezt a lovat kell újra befognunk” a szekérbe.
.jpg)

További fotók itt tekinthetők meg...
Ez a program az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) Nemzeti Összetartozás kollégiumának támogatásával kerül megvalósításra.

















































